JOBB LÁTHATÓSÁGOT SZOLGÁLÓ FELSZERELÉS KÖZEPES KOCKÁZATÚ HELYZETBEN

Ez a szabvány a jobb láthatóságot szolgáló felszerelésekre vonatkozó kövezelményeket adja meg, melyek megjelenhetnek olyan ruházat vagy berendezés formájában, amely képes vizuálisan jelezni a felhasználó jelenlétét.

A jobb láthatóságot szolgáló felszerelés arra való, hogy a viselője láthatóságát gyenge vagy közepes kockázatú helyzetekben biztosítsa nappali fénynél és/vagy sötétben a járművek fényszóróinak vagy ködlámpáinak megvilágításában. Ez a szabvány nem vonatkozik a magas kockázatú helyzetekben nagy láthatóságot biztosító felszerelésekre, melyekre az EN ISO 20471 szabvány terjed ki..

Minimális felület m²-ben a B1 és B2 típus esetében :

Minimális felület m²-ben A, B3 és AB típus esetében :

A szabvány azokat a követelményeket és tesztelési módszereket rögzíti, melyek a részecskék formájában előforduló radioaktív szennyeződésekkel szembeni nem szellőző védőruházatra vonatkoznak.

Ez a típusú ruházat kizárólag a használó testét, karját és lábát védi, de kiegészítőkkel együtt is viselhető, melyek a viselő testének más részeit védik (például: csizma, kesztyű, légzésvédő készülék - APR).

A ruházatok osztályozása a nominális védelmi faktoruk szerint történik (tesztelés során a környezetben előforduló részecske koncentráció és a ruházat belsejében lévő részecske koncentráció viszonya), a befelé irányuló teljes áramláshoz viszonyítva kerül meghatározásra (a tesztelés során a ruházat belsejében és a tesztszobában lévő részecske koncentráció viszonya).

Az osztályok a következők:

HEGESZTÉSNÉL ÉS A KAPCSOLÓDÓ ELJÁRÁSOKNÁL HASZNÁLT VÉDELEM

A szabvány védelmi követelményeket határoz meg azokkal a védőruhákkal szemben, melyeket a hegesztők viselnek és a rokon eljárásoknál használnak.

A védőruházat rendeltetése, hogy védje használóját az olvadt fém kisebb kifröccsenéseivel, a lánggal való rövid ideig tartó érintkezéssel, illetve az ultraibolya sugárzással szemben. Használata szobahőmérséklet mellett, folymatos, viszont 8 órát nem meghaladó viselés mellett ajánlott.

MAIVE2
	EN ISO 11611
	A1 2. osztály

JÓL LÁTHATÓSÁGI RUHÁZAT

A szabvány azokra a védőruhákra vonatkozó jellemzőket rögzíti, melyeknél cél a használó láthatóságának a jelzése veszélyes helyzetekben, minden fényviszony mellett, nappal és éjjel a fényszóró fényében.

A jól láthatósági ruházatnak három osztálya van. Minden osztálynak minimális látható anyagfelülettel kell rendelkeznie a ruhán, minél nagyobb az osztály, annál jobban látható a ruházat :

Jelölés:

X : Láthatósági felület osztályozása (1-től 3-ig)

EN ISO 20471  

2
Max. 25x

EN ISO 20471

2 : Jól láthatósági felület osztályozása (1 – 3)

Max. 25x : Opcionális jelölés, engedélyezett maximum mosási szám a modellnél. A példa szerint: Maximum 25 mosás (lásd hőmérséklet a ruházat címkéjén található kezelési útmutatón).

A szabvány a - 5°C alatti hideg elleni védőruházatra vonatkozó követelményeket és vizsgálati módokat határozza meg (hűtőház / extrém hideg).

Két típusú ruházatot lehet megkülönböztetni:

Ruházati cikk: a test bizonyos részét takarja, pl.: parka, dzseki, kabát.
Ruházati együttes: a teljes testet takarja (törzs + láb), pl.: overall, parka és kantáros nadrág.

X (B/C/R típusú alsóruházat): Ruházat/cler
X: Légáteresztő képesség osztályozása, AP
X: Vízáteresztő képességgel szembeni ellenállás osztályozása WP (Opcionális)

Az EN ISO 374-5 szabvány határozza meg a felhasználók mikro roganizmusokkal (penész és baktériumok, opcionálisan vírusok) szembeni védelmére használt kesztyűkre vonatkozó követelményeket és tesztelési módszereket.

Penész és baktériumok behatolása (EN374-2 szabvány szerint végzett teszt): A teszt során a kesztyű víz- és levegőáteresztését vizsgálják.

Vírusok behatolása (ISO 16604 szabvány B módszere szerint tesztelve): A folyamat a vér útján terjedő kórokozók behatolásával szembeni ellenállás meghatározását teszi lehetővé.

- A tesztmódszer a Phi-X174 bakteriofágot alkalmazza.

A kesztyű, típusától függően, a következő piktogramot viseli:

Felhasználási javaslat:

Mivel minden esetben a felhasználási terület a meghatározó, a kesztyűnek sokszor több tulajdonsággal kell rendelkeznie a szükséges védelmi követelményeknek való megfeleléshez. Ezért nagyon fontos a használati útmutatóban feltüntetett felhasználási területek és a laboratóriumban végzett tesztek eredményeinek figyelembe vétele. Ugyanakkor előzetes tesztek végzésével ajánlatos megvizsgálni, hogy a kesztyű megfelel-e a tervezett használatnak, hiszen a munkahelyi feltételek eltérhetnek a típusteszt feltételetől a hőmérséklet, a kopás és az elhasználódás tekintetében.

Az ISO 18889 szabvány a növényvédőszereket kezelők és a betakarításban dolgozók védőkesztyűire vonatkozó követelményeket adja meg.

A G1 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. Ezek a kesztyűk nem alkalmasak koncentrált összetételű növényvédőszerek használatához, illetve mechanikai kockázat esetén sem. A G1 osztályba tartozó kesztyűk általában egyszer használatosak.

A G2 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat nagyobb. Hígított növényvédőszerek és koncentrált növényvédőszerek használatára is alkalmasak. A G2 osztályba tartozó kesztyűk teljesítik továbbá a minimális mechanikai ellenállás követelményeit is, ezért alkalmasak olyan tevékenységekre, amelyek minimális mechanikai ellenálást kínáló kesztyűt igényelnek.

A GR osztályba tartozó kesztyűk kizárólag a tenyeret védik, és azoknak a betakarításban dolgozóknak valók, akik a növényvédőszerek alkalmazása után a növény felületén lévő száraz vagy részben száraz növényvédőszer-maradványokkal érintkeznek.

Az EN ISO 374-1 szabvány határozza meg a felhasználók veszélyes vegyi anyagokkal szembeni védelmére használt kesztyűkre vonatkozó követelményeket.

• Behatolás (az EN374-2 szabvány szerint végzett teszt): Levegő és víz bejuttatása a vízhatlanság ellenőrzésére a porózus részeken, varrások mentén, mikro-lyukakon vagy a védőkesztyű egyéb hiányosságain.

• Lebontás (az EN374-4 szabvány szerint végzett teszt) : Az anyagok, veszélyes vegyi anyagokkal való folyamatos érintkezés folytán bekövetkező lebomlással szembeni ellenállásának meghatározása.

• Áteresztés (az EN16523 szabvány szerint végzett teszt): Folyamat, amely során a vegyszer molekuláris szinten járja át egy védőkesztyű anyagát folyamatos érintkezéssel.

Az EN374-1 szabvány EN ISO változata bevezeti a vegyi anyagokkal szembeni ellenállás 3 védelmi típusának a fogalmát:

- A Típus: A kesztyű áteresztéssel szembeni teljesítménymutatója a szabványban meghatározott vegyszer-listából vett 6 teszt-vegyszer esetén legalább 2-vel egyenlő.

- B Típus: A kesztyű áteresztéssel szembeni teljesítménymutatója a szabványban meghatározott vegyszer-listából vett 3 teszt-vegyszer esetén legalább 2-vel egyenlő.

- C Típus: A kesztyű áteresztéssel szembeni teljesítménymutatója, a szabványban meghatározott vegyszer-listából vett 1 teszt-vegyszer esetén legalább 1 gyel egyenlő.

Az EN511 szabvány azokat a követelményeket és tesztelési módokat határozza meg, amelyek a védőkesztyűkre vonatkoznak a konvekcióval vagy kondukcióval átadott hideggel szemben - 30°C-ig (választhatóan -50°C-ig). A hideg kapcsolódhat a éghajlati viszonyokhoz vagy ipari tevékenységhez.

A hideg elleni védőkesztyű kiválasztási folyamata során több szempontot figyelembe kell venni, mint például a környezeti hőmérsékletet, a személy egészségi állapotát, az ekpozíció időtartamát, a tevékenységi szintet stb.

Az EN16350 szabvány kiegészítő követelményeket fogalmaz meg azokra a védőkesztyűkre nézve, amelyeket gyulladás- vagy robbanásveszélyes területeket tartalmazó vagy potenciálisan tartalmazó környezetben viselnek.

További elektrosztatikus tulajdonságok az EN1149-1 szabvány (adott anyag felületén meghatározott ellenállóképesség) illetve az EN1149-3 szabvány (a töltöttség mérséklése) segítségével határozhatók meg, de az elektrosztatikusságot eloszlató védőkesztyűk felmérésére nem elegendőek.

Az EN407 szabvány a hő és/vagy a tűz elleni védőkesztyűk és csuklórészek tesztelési módszereit, általános követelményeit, a termikus teljesítmény szinteket és a jelölést határozza meg. Minden kesztyűre vonatkozik, melyek a kezet védik a hő és/vagy a láng egy vagy több formája ellen: tűz, kontakt hő, konvektív hő, sugárzó hő, olvadt fém kisebb és nagyobb fröccsenései.

Ha a termékről állítható, hogy ellenáll a gyulladásveszéllyel szemben, a piktogram a következő lesz                                                                                                                                                           

Ha a termékről semmiféle gyulladásveszéllyel szembeni ellenállás nem állítható (0 vagy X), a piktogram a következő lesz                                                                                                          

A referencia szabványt nem önmagában, hanem kizárólag a védelmi teljesítményre vonatkozó követelményeket tartalmazó másik szabvánnyal együtt kell alkalmazni.

• Megfelelő biztonság betartása (pH, króm VI. szint, stb).

• Méretezés betartása (lásd az alábbi táblázatot).

• Kézügyesség, légáteresztés és komfortérzet felmérése.

• Jelölésre, információkra és azonosításra vonatkozó jelölések betartása.